Jó régen írtam már ide, de ez nem azért van mert ki van a f****m a bloggal vagy a blogolással, hanem azért, mert tényleg az enyém lett az agronómia és ez tényleg azt jelent, hogy semmi időm sincs, ha pedig van, akkor azt szeretném a lányokkal tölteni.

A fittness/wellness végül is jól telt, a programok is jók voltak, de miután megérkeztek a lányok már sokkal jobb volt, és végre -szvsz először- tényleg hármasban tudtunk tölteni egy kis időt.

Végre sikerült megcsináltatnom a suzuki szervizét. Új helyre vittem a gépet, kicsit dagadt is a mellem, mert amíg a szerelő az olajat cserélte, addig a karosszériás minden zegbe és zugba bevilágított/benézett és a végén marhára megdicsért, mert a 16 éves kocsin nem talált egy makula rozsdafoltot sem.

Ígértem egy rövid "anzixot" az e-cigarettás tapasztalataimról: nos, bár nincs vele semmi baj, én nemigen használom. Miért? Mert a nikotint ugyan pótolja, de aki dohányzik tudja, hogy a bagózás nem csak erről szól, és a "járulékos dolgokat" nem pótolhatja az, hogy az ember a szájába dugdos egy műanyagrudat, ami érzetre olyan mint amikor a suliban gondolkodás közben a tollat rágtam. Ennek ellenére meg kéne erőszakolni magam és átszokni rá, mert az tény, hogy nem büdös tőle/utána az ember, nem köhög annyit és sokkal olcsóbb. Majd meglátjuk...

A mindennapok egyre nehezebbek. A fizetésemet ugyan megemelték (netto 3eFt-al), de a páromét csökkentették (vagy hattal). A rezsi, a hitel és a satöbbi meg maradt ugyanannyi (ha nem nőtt) és fogalmam sincs, hogy hogyan fogunk kijönni ezután. Pedig jó lenne fejlődnünk, mert fel kéne újítani a házat itt-ott, kénem egy nagyobb autó mert ezt elkezdtük kinőni, és még sokáig sorolhatnám, de nincs kedvem. Nem akarom, hogy ismét mindenki az "ős negatív csávó"-ként könyveljen, mert amúgy az élet szép, hiszen van munkám, van egy gyönyörű családom és azt hiszem ennél többet nem kívánhat senki.

Rettenetesen felb***tam magam, mert valaki rámszabaditott egy droidot, ami hajnali 2:45-től reggel 8:30-ig 10 percenként nyomott egy spamot kommentbe, így mától csak a regisztráltak kommentelhetnek. Ha ez sem elég akkor meg majd senki...

Akkor most az van, hogy 4 napos (kedd, szerda, csüt., péntek) "kiküldetésen" (továbbképzésen) vagyok egy soksoksok csillagos hotelban. Ebben az a jó, hogy marha érdekes programok és előadások vannak, de az a rossz, hogy a lányok nincsenek velem és marhára hiányoznak. Persze pénteken du. majd jönnek utánam és együtt leszünk vasárnap du.-ig, de attól most még mocskosul hiányoznak.

Az előadásoknak du. 3 körül vége és mivel engem nem érdekel sem a fittnes, sem a wellnes, sem pedig a lochness, így feljövök a szobámba és a vacsoráig unatkozom. Vacsorázni lemegyek, majd utána feljövök és tovább unatkozom. Persze most sokan a világ legnagyobb marhájának tartanak azért amiért itt vagyok és nem megyek sem úszni sem szaunázni, de nem érdekel, mert ez továbbra sem az én világom. Persze ha a lányok itt lennének lemennék, de nincsenek...

1.)Jó régen nem jelentkeztem már, úgyhogy először is BUÉK mindenkinek!

2.)Bejött a számításom, így nem nagyon van időm semmire, főleg nem a családomra vagy a magánéletemre és ez lassan felőröl, de hát valamit valamiért...

3.)Elkezdtem "tesztelni" az e-cigit. Most már egy hete használom, így leírnám az eddigi tapasztalataim alapján kialakult véleményemet:

Negatívum: Egyáltalán nem hasonlít a dohányzáshoz az e-cigi használata. Mivel műanyag, olyan az érzete, mint amikor a suliban egy tollat rágicsáltam unalmamban. Nincs meg a rágyújtás szertartása sem és ez -nekem- nagyon hiányzik. Még mindig nem tudom, hogy a patron fogyott-e ki, vagy akku merült-e le, és ezért már egyszer majdnem kivágtam a kukába.

Pozitívum: Egyáltalán nincs nikotinhiányom. Nagyon jó érzés, hogy sem a kezem, sem a ruhám, sem a szám nem büdös. Jó újra szagokat érezni. Nagyon vicces, hogy bárhol, bármikor elővehetem, pöffenthetek kettőt, majd visszarakhatom a zsebembe, a szemlélődők nem kis döbbenetére.

4.)Nemsokára kezdődik a szezon. Nagyon-nagyon félek és nem tudom hogyan fogok teljesíteni, de azt tudom, hogy a családomért mindent meg fogok tenni.

5.)A freeblog egyre sz**abb...

Mindenkinek!

Álmaimban nekem is van egy ILYENEM, pont a leírt okok miatt... 

(idézet a cikkből: "A kisteherautók törzsfejlődése mára a puha pöcsű, metroszexuális járgányok megjelenésébe torkollott. Voltak már fenyegető előjelek a nyolcvanas-kilencvenes években is, például az elektromos ablakemelők, a légkondicionálók, sőt, Dzsízösz, a motoros, programozható ülések és egyéb, a műfajtól idegen kényeztető extrák megjelenése, de a szögletes teherautó-forma nagyjából tartotta magát. Egészen az aktuális Mitsubishi L200 megjelenéséig, ami a maga diszkós-csicsás stílusával idézőjelbe tette a műfajt, és megüzente szépen mindenkinek, hogy a világban egyre kevesebb a paraszt, és egyre több a ficsúr.")

Jó régen írtam már, most gyors helyzetjelentés következik:

- Dec. 2.-án (péntek) reggel 6:50-kor karamboloztam egy f***át. (igen, mindenki mondja, hogy viszonylag kis pukk volt, de nekem ez volt az első) Jól besz**tam, csak estefelé ment ki belőlem a remegés, most várom a fejleményeket.

- A kislányom elkezdett beszél(get)ni, most nyílik ki a kis értelme, és egyre édesebb. Néha majd' meg bírnám zabálni, csak sajnálom, hogy még mindig keveset lehetek vele...

- Kipróbáltuk a tetőboxot és bejött. Annyira, hogy minden kis vagyonkánkat összekuporgatva vettünk egy sajátot. Kicsit kifogott rajtam az összeszerelése, de megoldottam, remélem hasznos társ lesz majd...

- Sose' voltam egy pénzember (nálunk "a zasszony" a matekos) de mostanában egyre jobban és jobban félek a gazdasági hullámzásoktól. Körömrágva olvasgatom a világpiaci és politikai híreket és azon évődöm, hogy azok milyen (ki)hatással lesznek a CHF árfolyamra, és azzal a mi hitelünkre. Nem tudom meddig bírjuk még, de mindent megteszünk...

- A meló jó. Kezdem magam agronómusnak érezni. Egyre több és komplexebb feladatot bírok megoldani a saját iq-mból, és -hála a Magasságosnak- még nem volt panasz az agronómiai munkámra. Rossz a jóban az, hogy továbbra is jócskán vannak más feladataim is, amikkel rendszeresen el szoktam úszni. Remélem egy nap majd helyrebillen ez is...

- Visszaálltam a "csináld magad!" cigire. Most töltöm. Eddig jó, bár az igazi az lenne, ha le tudnám tenni. Talán majd jövőre...

Loptam egy kommentet ERRŐL a blogról:

"Akkor foglaljuk össze, Vágó úr, mit tudunk:

Odakint válság van. szarban van az EU, a gazdaság és billegnek bizonyos társadalmi berendezkedések úgy en bloc.
tehát mostanában helyzet van. próbára teszi még a nagyobb spílereket is.
lássuk, mi hogyan vágunk neki ennek?

- a mi színeinkben szereplő csapat kormányfője egy beteg, nárcisztikus, hataloméhes, torz küldetéstudattal megáldott, gátlástalan, de a modern világ működésével köszönőviszonyban sem levő tahó, aki valahol a XI. század környékén érezné elemében magát.

- a persely egy olyan ember kezében van, aki nemcsak retardált, de szintén gátlástalan, buzgó és morálisan értékelhetetlen seggnyalója előzőnek.

- a teljhatalmat egy olyan szekta birtokolja, aki első szereplőnk markában (seggében) van, és kint is kellő számú zombit képes megmozdítani. számszerűsített többséghez keveset, de olyan kényelmetlenségekhez, mint választások megnyerése, gyűléseken biodíszlet, csinovnyikoskodás vagy tégláskodás különböző helyeken stb. épp elegendőt.

- az ellenpólust három (és fél) formáció jelenthetné, akik közül az egyik feltehetőleg még a jelenleginél is veszélyesebb, kettő pedig annyi nyomást képes és hajlandó kifejteni a kormányra, mint a 27-es busz a Gellérthegyre. a legmagasabb labdák mellett is ellépnek, vagy messze oldalvonalon kívülre ütik, amire nem is mozdul az ellenfél, csak fölényesen elmosolyodik. arra épp jók, hogy az ellenfelük magabiztosságát tovább növeljék.

- a közszféra ill a korábban független intézmények szintén fenti őrültnek dolgoznak vagy kellően be vannak fenyítve.

- az embereknek a faszuk tele van már a politikával és az összes politikussal, zömüket szívlapáttal vernék agyon és ásnák el a kert végében.

ahogy mondják, innen szép nyerni. :S"

Ugyan nem az ő mérete volt, de hűségesen elcipelte 2X300 km-nyit és a fogyasztása sem nőtt annyival, mint amennyire kalkuláltam (csak plusz 0,5 lit./100 km lett a növekedés).

Na, EZT hívom én "szent őrületnek"! (egyébiránt meg maximális tisztelet az elkövetőnek)

Freeblog hibája miatti helyreállítások következnek, "parasztmódszerrel" (a kommentokkat nem bírom megszerelni):

NOV. 1.:

Na ez a kedvencem. Amikor jön hazafelé, este 6-kor a sötétben. Ülnek a kocsiba 5-en, sál, sapka, nagykabát ("mer' én osztán nem őtözködöm háromszor arra a kis időre!") ahogy kell. A kocsi összes ablakán lecsüng a pára, mert nincs annyi esze, hogy bekapcsolja a fűtést, vagy valamelyik idióta lehúzza az ablakot egy félcentire (inkább a jobbegyben ülő mama töröl egy ronggyal néhányat párpercenként, átnyúlva a műszerfal teljes hosszán). És az ilyen közlekedik 45-el. Ott ahol a megengedett sebesség 90. Csoda, hogy a leghalvérűbb pilótának is felmegy az agyvize és beláthatatlan kanyarban kezd előzni? Szerintem nem. És szerintem az ilyenek miatt kellene a jogsi meghosszabbítást az orvosi alkalmassági mellett egy minimális kreszvizsga letételéhez kötni.

Okt. 16.:

"Úgy tapasztaltam, hogy az emberi élet alján rend van. S mert az emberi élet a Teremtés legbonyolultabb megnyilatkozási formája, valószínû, hogy máshol is rend van, a kezdetlegesebb és egyszerûbb létezés világában is, a kõzetek, mosómedvék, hüllõk és a bolygócsillagok természetében is. Mindenben rend van, a dolgok eljutnak hozzánk, akkor is, ha ujjunkat sem mozdítjuk, s rend van abban is, hogy idõnként mozdítjuk ujjunkat, vagy lelkünket a célból, hogy a dolgok eljussanak hozzánk, mi eljussunk bizonyos helyzetekhez, emberekhez, gondolatokhoz, melyekhez személy szerint, elodázhatatlanul közünk van. Mindebben rend van, ebben hiszek.

De hiszek abban is, hogy e rend mögött szándék is van, melyet nem ismerek. Nevezd, ahogy akarod. Én Gondviselésnek nevezem. Ez a szándék törõdik velem, személyesen, büntet, vezet, elrendezi dolgaim, a mélybe taszít, minden pillanatban ellenõriz, építi körülöttem a világot és épít engem a világban, felhasznál. Aki ezt nem érzékeli idõvel, vaksi és süket. Minden mögött a Gondviselés van: ebben is hiszek."

Szept. 21:

Tavaly októberben, a kukoricaaratás közben észrevettük, hogy az egyik táblánkat igen csak 'megszedték'. Találtunk a sorokban vagy 20 db zsákot már teleszedve, és még vagy 200 db üreset, szépen szétrakva, előkészítve a legközelebbi 'felhasználásra'.

Azt tudni kell, hogy a tábla mellett van egy régi iskolaépület, ahová beköltözött egy népes cig rom feke "navajonmilyen" család, és -ki tudja miért- az ő udvarukon pont ugyanolyan zsákok álltak, tele kukoricával, szépen glédába rakva, ez simán látszott a kombájn fülkéjéből.

Lényeg a lényeg, kihívtuk a rendőröket, és megtettük a feljelentést, mert ami nyilvánvaló az nyilvánvaló.

Nos, azóta eltelt majd' egy év, és a mai napon besétált egy fiatal srác az udvarra azzal, hogy ő a főnököt keresi. Bekísértem a telepvezetőhöz, ahol elő is állt a mondandójával, ami a következő volt: megérkezett a jogerős ítélet, melyben őt -mint elkövetőt- 23.600 Ft-ra büntették a kukoricalopásért. Ezt ő ki is fogja fizetni, csak annyit kér, hagy fizethesse részletekben, mert nincs ennyi pénze és csak minden hónap 5.-én kap segélyt.

Kérdem én hol itt az igazság? Ugyanis anno amikor kalkuláltuk a veszteséget, írva lett, hogy az okozott kár több mint 300e Ft. Erre most őt a bíróság megbünteti ennek az összegnek a töredékére. Tehát mit is tanulhatott ebből ez az ember? Azt, hogy lopjál csak nyugodtan, mert alig lesz következménye. De ha -mondjuk- én 1 km/h-val átlépem a megengedett sebességhatárt és betrafiznak, akkor már kapom is a 30e Ft-os csekket. Így önmagamat ismételve ismét meg kell kérdeznem: Hol itt az igazság??? Ráadásul azt nem is számolom, hogy volt egy rendőr aki foglalkozott az üggyel, voltak rendőrök akik kiszálltak helyszíni szemlére és előállításra, tőlünk is 3 embert hívtak be a rendőrségre vallomást tenni meg ilyenek és ezeknek az embereknek az ideje, bére sem smafu ám! Így nézve ez a 23.600 Ft egyre nagyobb és nagyobb röhejnek tűnik, de valószinüleg én vagyok a hülye már megint...

Szept. 5.:

Gyors helyzetjelentés: Most már véglegesen elment az öreg nyugdíjba, így teljes joggal megkaptam a cég, és vele közel 2000 ha agronómiai irányítását. A mai nappal pedig elkezdődött a "most mutasd meg mit tudsz", és én nem kicsit belezuhantam a közepébe. Nem tudom elég leszek-e, meg tudom-e oldani a rám váró feladatokat, de igyekszem, főleg a lányok miatt. Azt hiszem ha ők nem lennének már rég nem lennék itt, és nem csinálnám ezt, de tudom, hogy ők számítanak rám, így megrázom magam, a nyakamba veszem ezt az egész, majd' összedőlő kócerájt, és húzom az igát tovább szó nélkül, de most egy jó hónapig ne keressen senki, mert el leszek havazva nem kicsit...

Mindjárt vége a nyaralásnak. Mesélhetnék hosszan, de azt hiszem elég lesz annyi, hogy nagyon jó volt, és ebből az egy hétből kell majd nagyon sokáig megélnem a közeljövőben...

Gondoljatok csak bele,1990 előtt születettek, kész csoda, hogy életben maradtunk.
Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon. Viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom.
A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyen nyithatóak voltak, nem voltak semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval.
Mikor bicajozni mentünk nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt,de még rendes biciklink sem.
Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még MATÁV telefon se nagyon volt, nemhogy mobil.
Nyáron a derékig érő fűben és a közeli kis erdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham.
Nem tudtuk mi az a pollen és a parlagfűről azt hittük a sárkányfű egyenes ági rokona.
Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért.
Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíroskenyérre, a kolbászra, a disznósajtra(ki tudja mit tettek bele),az iskolai menzára(ki tudja mit NEM tettek bele)és mégis itt vagyunk.
A kakaóban nem volt A,B,C,D,E vitamin, viszont BEDEKO-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz.
Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran még éretlen gyümölcsöt.
A WC pereme alatt pedig baktériumok ezreinek kolóniái telepedtek meg, még háborítatlan nyugalomban a pre-Domestos korban.
Ezek voltunk mi.
Hősök?
Talán.
Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok csak mosolyognak!!!

A múltkor tele volt mindenféle média az angliai zavargásokkal, most meg -szvsz ugyanaz- elkezdődött Berlinben is, és emellett már nem bírok elmenni szó nélkül. Ugyanis az a véleményem, hogy az egész amiatt van, mert egyre több az elkényezetett, magával semmit sem kezdeni tudó "kis köcsög", aki otthon unatkozik, így bandákba verődik és keverik a szafaládét.

Nos az a meglátásom, hogy ha én bármiféle döntéshozói helyzetbe is keverednék egy efféle helyzetben, akkor a nagyjának irány a sorkatonaság, az aprajának meg a nyári munka a tsz-ekben. Oszt' ha napi 6-8 órát eltöltött a napon alakizva vagy a kukoricatáblában címerezéssel, akkor estére már nem lesz ereje autókat meg boltokat gyújtogatni-kifosztani. Ráadásul megtanulja azt is, hogy mennyit is ér a pénz, mit kell gürcölni a napi betevőért.

De ez az én magánvéleményem. Csak szerintem vezetett ide a nagy liberális világ. Kéretik nem elítélni emiatt...

Mekkorát bulizott ERRE A SZÁMRA a kislányom!

"Cse**tetnek" minket a parlagfüvesek, így a délelőttömet táblaellenőrzéssel töltöttem el. Így tudtam megcsinálni ezeket a fotókat egy, az út közepén ülő egerészölyvről, aki igen közel engedett magához.